Zeneszerző, zongoraművész.
Életműve mind a magyar, mind az egyetemes zenetörténet
szempontjából korszakalkotó jelentőségű. 1906-tól mintegy tíz éven át az ország
különböző tájain gyűjtötte a magyar és nemzetiségi népzenét. Kodály Zoltánnal
gyűjtőútjaik eredményeként hatalmas anyagot tártak fel, a népi dallam- és
ritmusvilágot saját műveikbe is beolvasztották. Bartók 1907-től 1934-ig a
Zeneakadémia zongora-tanszékének tanára volt, s közzétette népdal-monográfiáit
és tanulmányait.
Első zeneszerzői periódusában zongora- és zenekari
darabokkal, illetve I. vonósnégyesével jelentkezett. Jelentős alkotása a
Kékszakállú herceg vára című opera, valamint a Fából faragott királyfi és a
Csodálatos mandarin című színpadi művek. Legtermékenyebb korszaka az 1920-as és
1930-as évek, érett zenei nyelve is ekkor alakult ki. Ekkor írt főbb alkotásai:
hegedűversenye, két zongoraversenye, a zenekari kísérettel készült kórusmű, a
Cantata Profana, a Zene húros- ütőhangszerekre és cselesztára, a Szonáta két
zongorára és ütőhangszerekre, valamint a Divertimento.
Zongoraművészként is rendkívüli sikereket aratott. Európa
szinte valamennyi országában, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban adott
koncerteket. A fasizmus elől 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol
megírta a Concertót, a Yehudi Menuhinnak szánt Hegedű-szólószonátát, és 1945-ben
fejezte be - néhány ütem kivételével - a III. zongoraversenyt. Bartók zenéjét a
világ klasszikusai között tartják számon.
Hamvait 1988-ban hazahozták, és 1988. július 7-én
Budapesten helyezték végső nyugalomra.
(MTI Rt. Sajtóadatbank)